2014. augusztus 14., csütörtök

Elengedés

Elkezdtem az elengedés folyamatát. Akik az ismerőseim azon a bizonyos közösségi hálón láthatták is a kiírást az üzenőfalon. Muszáj voltam elkezdeni. Voltak felesleges sallangok, amiket le kellett vágnom magamról.
Kívülről nézve úgy tűnök magamnak, mintegy márványtömb, amiben rengeteg lehetőség van, csak le kell faragnom itt-ott, hogy egyszer azzá váljak akivé kell, hogy váljak. Szerintem nagyon sokan vagyunk így, nem is gondolnánk mennyi perspektíva van bennünk, mennyi mindenre vagyunk képesek.
Visszatérve az elengedésre, ahogyan folyamatosan engedem el a rossz szokásaim és az energia vámpír személyeket az életemből, amióta feltettem a képzeletbeli szűrőt a szememre, azóta sokkal könnyebb lettem. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy tegye meg ezt a lépést. És mi még fontos, lehet az a másik is így akarja, ha nem akkor viszont elég enervált lesz miután elvágod az energia fonalat, ami köztetek van.


Megmerem kockáztatni, hogy neked könnyebb lesz, mint nekem. Miért is? Gondolj arra, hogy én egy olyan föld jegyben született ember vagyok, akire elég erősen hat egy levegős jegy...Egy egyszerű képpel élve ez ennyit jelent: "ólom csizmákkal a lábamon, folyamatosan repülni vágyom", ami valljuk be elég nehéz lesz, mindig visszaránt.

Sajnos elég makacs is vagyok, de kitartó és állhatatos is egyben, de kezdek rájönni, hogy a boldogságom a tét, a saját boldogságom a teljes értékű életre, amihez igenis jogom van, úgy mint neked vagy bárki másnak. Nagyon nehéz elengednem, főleg személyeket az életemből, de ahhoz, hogy könnyebb legyen repülnöm mást nem tehetek. Le kell hogy dobjam magamról az ólom csizmát, persze nehéz levenni, mert félek, hogy nem lesz másik cipőm. A dolog iróniája, hogy tudom lesz egy szárnyas cipőm, olyan mint Hermésznek volt, de ahhoz, hogy megmerjem lépni a cipő váltást, valamit meg kell tanuljak, és pedig azt, hogy tudjak bízni önmagamban. Jobban mint most, mert ezt más nem fogja tudni megadni nekem, ezt magamban kell lejátszanom. A sok példaképem közül az egyikőjük jel mondata jut erről eszembe: "Ha legyőzöd önmagad, nyertél!"


2 megjegyzés:

  1. Az utóbbi napokban a türelem és annak magasabb szintre emelése foglalkoztat. A bejegyzésed összefügg az "én" türelmetlenségemmel. Nincs bent rend. Megváltozott az életem, nagyon jó irányba, minden pillanatát élvezem mégis türelmetlenebb vagyok, mint kellene (jóval).
    Elköltöztem a szülői házból, mikor haza térek, eddig nem tapasztalt érzések kerítenek hatalmukba és nem csak akkor. Tárgyakról, illatokról és még ahogyan a nap megvilágítja az ablaküveget még arról is gyerekkori emlékek idéződnek fel. Nagyon koraik és nagyon jó érzéssel töltenek fel és ugyanakkor hiánnyal. Vajon mindamellett, hogy az új helyem, az új helyzetem megszokással párosul elég ez a belső rendhez és a türelem visszatéréséhez?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egyik legmeghatározóbb élmény felnőtt korban a szüleinktől való leválás, saját lábunkra állás. Olyankor, ahogy te is írtad, más energiák kezdenek bennünk mozgolódni, amik jó érzéssel töltenek el. Eleinte szokatlan és furcsa, nekem is az volt. Azt tudom tanácsolni, hogy hagyj magadnak időt, hogy megszokd ezeket. Szólok nem lesz ugyanolyan mint volt. Más minőségben, de rend lesz belül, de tágabb. Legalábbis én így érzem. Abszolút így éreztem én is annak idején, mikor teljesen külön költöztünk Barnival, a rend megvan, de már ő is beletartozik, ezt értem az alatt, hogy tágabb lesz. Kibővültem vele, mint ahogyan te is a pároddal. Figyeld meg, mostmár bármit teszel eszedbe fog jutni, mert egy fedél alatt éltek,a saját kis "szigeteteken", nyílván eddig is eszedbe jutott csak az még más volt. Tudom nehéz (nekem is az volt), de próbálj meg türelmes lenni magadhoz. Az idő neked dolgozik!

      Törlés